A tudattalan fogalma

Freudtól származik. Jung ebből kiindulva hozta létre a kollektív tudattalan fogalmát, amely a személyes tudattalannál mélyebb réteg, és amely nem személyes tapasztalataink eredménye, hanem velünk született. Ahogy C. G. Jung: A kollektív tudattalan archetípusairól című, 1934-ben írt tanulmányában meghatározta, „nem individuális, hanem általános természetű, vagyis az egyéni lélekkel szemben olyan tartalmakat és magatartásmódokat rejt magában, …melyek az összes individuumnál ugyanazok.”

Az archetípus ősképet jelent,

etimológiai alkotóelemei pedig az arché (kezdet) és a typos (típus) szavak. Az archetípusok olyan képek, amelyek nem egyéniek, hanem az agyszerkezettel öröklődnek, és a lélek mélyén rejtőző közös emberi ösztönök mintáit hozzák létre. Ezek az ősképek a népek történelmében, irodalmában, művészetében mítoszokként, mesékként bukkanak fel, de minden egyénben is megtalálhatók. Az emberiség évezredekre visszanyúló hagyományait, mitológiáját és az ókori filozófusok műveit ismerve megpróbálhatjuk értelmezni az ismétlődő álmainkban, fantáziáinkban felszínre bukkanó ősképeket, amelyek cselekvő személyiségként jelenhetnek meg.

Ha az egyén nincs tudatában az archetípusoknak,

akkor hatásuk akár ártalmas is lehet. A filmélet, a reklámlélektan és a média hatékonyan alkalmazza a pszichológia alapvetéseit, és saját céljaira felhasználja ezeket a nem tudatosult, de a kollektív tudattalanban létező archetípusokat.

Érthető tehát, hogy a rációra épített világunkban miért kap fontos helyet a tudatkutatás, valamint a tudat mélyebb rétegeinek feltárása: általuk gyarapíthatjuk önismeretünket, amely napjainkban lelki önvédelmünk egyetlen esélye.

Carl Gustav Jung, az analitikus pszichológia egyik megteremtője, a közhiedelemmel ellentétben nemcsak az élet második felével foglalkozott, hanem az én kialakulásának, a személyiség fejlődésének korai szakaszával is: a gyermek- és fiatalkorral. Mivel a gyermek a szülők és a nevelők lelkiállapotának tükre, a kötet a házasság tárgykörével is foglalkozik.

Erre a könyvre tehát azoknak érdemes komoly figyelmet szentelniük, akik hivatásuk vagy kötelességük miatt gyerekekkel foglalkoznak. Azokat is érdekelni fogja, akik tudásvágyból szeretnék gyarapítani ismereteiket az emberi tudat kezdeteiről szóló információkkal.

Lélektani típusok című művében Jung a lélek jellemző szerkezeti típusait és működésének módjait írja le. Amint azt a német kiadó előszavából tudjuk, 1950-es megjelenése óta a könyv 8. kiadása is elfogyott. Ennek az alapműnek a töretlen népszerűsége nem véletlen, ugyanis tanulmányozása önismeretünket gazdagítja, és mások megértéséhez is hozzásegít.

C. G. Jung Lélektani típusok című könyve nemcsak a pszichológia fejlődésének szempontjából fontos mű, hanem arra is rálátást nyújt, hogy a lélektani típusok ellentétes jellege miként játszik közre a vallási viszályok, a tudományos, kulturális, világnézeti viták, valamint az emberek közötti konfliktusok kialakulásában.

A könyv végén a Jung által használt pszichológiai fogalmak – többek közt a Selbst (nagybetűs Én) jungi értelemben használt fogalmának – meghatározása is megtalálható.