Leírás

A Füves könyv című kötet Weöres Sándor halála után készült. E válogatás a költő komoly, sokszor kérlelhetetlenül ítélkező moralista, filozófiai jellegű gondolatait, figyelmeztetéseit, sőt jövendöléseit vonultatja föl, amelyek a filozófiai fölkészültségéről, intuitív képességéről és formaművészetéről egyaránt nevezetes szerző miniatűrjeiből, epigrammáiból, szonettjeiből, hosszabb verseiből származnak.

A könyv betekintést nyújt Weöres Sándor sztoikus-humánus világnézetébe, amelynek uralkodó elvei Lao Ce, Montaigne és Pascal bölcseletét követik. Találunk benne gondolatokat a lét szépségről és rútságáról, az ember nagy lelki lehetőségeiről és gyarlóságairól, olvashatunk a könyvben sötét próféciákat, de a sátáni minőséggel szembehelyezkedő, himnikusan elragadtatott vallomásokat is az isteni tökéletességről.

A breviáriumhoz hasonló Füves könyv Orosz István grafikáival jelent meg

amelyek elsősorban az ironikus felhangú epigrammákhoz és aforizmákhoz illenek kiválóan. A költőéhez hasonló látásmódja új valóságot teremt, és a megszokottól merőben eltérő képet mutat a világról.

Alföldy Jenő irodalomtörténész szerint a Füves könyv megtanítja nekünk, „hogy az érzelmeket nem helyettesítheti a giccsekből áradó érzelgősség. Isten mindig jobban ismeri az embert, mint viszont. Az ember legfontosabb képessége nem a technikai csodákban rejlik, hanem a szeretet, a szépségre való fogékonyság és az őszinte ítélet az, mindenekelőtt önmagunkról. Megtanulhatjuk a nagy sztoikustól és epikureistától, hogy szeressük sorsunkat. A boldogság – amellyel a filozófia nemigen boldogul – nem csupán állapot, nemcsak szerelmi beteljesülés – bár talán az is. Inkább ráhangolódás a külső és belső világ folytonosan mozgó, mindegyre változó természetére. Annak tudatosítása, hogy mi érdemes a figyelmünkre és mi nem, s hogy milyen dolgot ad nekünk ez a folytonos külső-belső változás. A fontoskodásnál sokkal „fontosabb” a nyugalom és a béke.”

További információk