Leírás

Jung A személyiség fejlődése című könyv az alábbi fejezetek segítségével nyújt átfogó képet erről a nagyon szerteágazó témáról szülőknek, pedagógusoknak, pszichológusoknak, pszichiátereknek, papoknak, és bárkinek, aki önismeretre törekszik. „A felnőttben él ugyanis egy gyermek, egy örök gyermek, egy mindig alakuló, soha nem kész gyermek, akinek állhatatos gondozásra, figyelemre és nevelésre van szüksége. Ez az emberi személyiségnek az az oldala, amely teljességgé szeretne fejlődni.”

I. A gyermeki lélek konfliktusairól
II. Bevezetés Frances G. Wickes A gyermeki lélek analízise című művéhez
III. Az analitikus pszichológia jelentősége a nevelésben
IV. Az analitikus pszichológia és a nevelés
V. A tehetséges gyermek
VI. A tudattalan jelentősége az egyén nevelése szempontjából
VII. A személyiség fejlődéséről
VIII. A házasság mint lélektani kapcsolat

Részletek  Carl Gustav Jung A személyiség fejlődése című könyvéből:

Nevelés

„…nézzük meg a gyermekeket, hogy milyenek ténylegesen, és ne azzal foglalkozzunk, hogy milyennek szeretnénk őket, utána pedig haladjunk a természet fejlődési vonalai mentén a neveléssel, s ne a holt előírásokat kövessük.”

A tudattalan hatások ereje

„Mit gondol például a gondolkodva olvasó ember arról a sötét, de tagadhatatlan tényről, hogy a gyermek lelkiállapota azonos a szülők tudattalanjával? Az ember itt beláthatatlan lehetőségekkel bíró területet sejt meg, egy sokfejű problémaszörnyeteget, ami éppen úgy tartozik a biológusra és a pszichológusra, ahogyan a filozófusra.”

„Ha komolyan megérezzük a tudattalan hatások erejét, az embert elfogja a legnagyobb morális bizonytalanság. Hogyan óvjuk meg a gyermeket saját magunktól, ha a tudatos akarat és a tudatos törődés csődöt mond? Kétségtelen, hogy a szülőknek sokat segít, ha a gyermek tüneteit a saját problémáik és konfliktusaik fényében veszik szemügyre. Szülői kötelesség ezt megtenni. Ebben a tekintetben addig terjed a felelősségük, […], hogy úgy alakítsák a saját életüket, hogy a gyermek ne legyen annak kárvallottja. Általában rendkívül kevéssé hangsúlyozzák, milyen fontos a gyermek számára szülei életvezetése, mivel a gyermekre a tények és nem a szavak hatnak. Ezért kell a szülőknek mindig tudatosítaniuk magukban, hogy adott esetben ők maguk a gyermek neurózisának első és legfőbb forrásai.”

A tanár személyisége

„A tanárnak mint személyiségnek (…) az a kifinomult feladata van, hogy egyrészt ne mutasson fel elnyomó tekintélyt, másrészt viszont pontosan annyi tekintélyt sugározzon, amennyire szüksége van egy gyermekekkel foglalkozó, és náluk többet tudó felnőttnek. Mesterségesen a legjobb szándékkal sem lehet létrehozni ilyen beállítódást, inkábbcsak természetesen lehet szert tenni rá azáltal, hogy a tanár egyszerűen teszi a dolgát emberként és állampolgárként. Maga is igaz és egészséges ember kell hogy legyen; ez a legjobb tanítási módszer, vagyis a jó példa. A legtökéletesebb metódus sem jelent semmit, ha az azt használó ember nem áll fölötte a saját személyisége értékei révén.”

A tehetséges gyermek

„…az istenek ajándékának két oldala van: egy világos és egy sötét. Aki elől van, azt mindig ütik, s ha nem a tanárától kapja meg a magáét, akkor a sorstól, leginkább viszont mindkettőtől. A tehetséges gyermek jól teszi, ha idejében hozzászokik ahhoz, hogy a nagy tehetség kivételes helyzetet eredményez, annak minden veszélyével, de leginkább túlzott önbizalmat. Ettől csak az alázat és az engedelmesség véd meg, de még ezek sem mindig.” (…) „Azonban a tehetséges gyermek az, aki a fáklyát viszi, és maga a természet választotta ki őt erre a magas tisztségre.”

További információk