A Füves könyvben a szerző életvezetési tanácsai, filozófiai lírájának tömör összefoglalásai találhatók: teljes költemények éppen úgy, mint vers- illetve prózarészletek.
A Weöres Centenáriumi Év alkalmából kiadott könyv bepillantást enged Weöres Sándor „tanításaiba”: nincsenek hősök és nemes eszmék az ember nélkül.

A teljesség felé című kötet Weöres Sándor prózában megírt létértelmezése. Szelleme tökéletesen összecseng az eckharti miszticizmus, a lőrinci gyakorlatias egyszerűség, illetve a hawkinsi elkötelezett nondualitás szellemével. A középkori német püspök beszédei, a XVII. században élt francia kármelita szerzetes levelezése és a kortárs amerikai pszichiáter spirituális tanításai után ezúttal az olvasó a magyar költő egészen sajátos, az előbbiekkel mégis szerves egységet alkotó életszemléletével ismerkedhet meg.

A könyv a szerző mesterének, az ősi kultúrákat jól ismerő Hamvas Bélának ajánlotta, és egyértelműen Hamvas hatását mutatja. A Teljesség felé-t Hamvas kritikáiban az útra lépett költő megnyilvánulásának, sőt „befejezett mesterműnek” ítéli. A mű, amelyet Weöres eredetileg Hamvas Béla tanításaként akart publikálni, magán viseli a mester életfilozófiáját, eszmerendszerét, és természetesen a szerző saját élettapasztalatának a tükre, amely a keleti filozófia és az európai hagyomány sajátos ötvözete.

A Szerelmes verseim című kötet szerkesztője, Steinert Ágota a következőket írja erről a válogatásról:

„Nem igyekszem megörökíteni személyem, életem, vágyaim, érzelmeim, gondolataim kis szamárfészkét, nagyjából ugyanolyan, mint bárkié. Inkább, ami bennem az alig ismert mélyrétegekből fölfakad, kevéssé személyi, sokkal inkább általános-emberi” – írta Weöres Sándor egyik prózai írásában, s bár úgynevezett szerelmi lírájában is ezt az általános emberit igyekszik kiemelni, mindezt a személyes vonatkozások hitelesítik.

E kötet darabjai – nagy részük csak a hagyatékban maradt fenn – az idézett elvek jegyében nem annyira a szeretett nőről szólnak, mint a szerelem élményéről és magáról a költőről. A versek szenvedélyessége és szuggesztivitása, keletkezési körülményeik titokzatossága kiváltja azt az érzést, amit Weöres Sándor elérni kíván, hogy olvasóinak „idegei borzongjanak, mint kifeszített húr a szélben”, a kapott élmény annyira megrázza őket, hogy ne tudjanak fölötte gyorsan napirendre térni.

Amint azt a Macskaszerenád szerkesztőjének, Steinert Ágotának az utószavából megtudjuk, „Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy humanista emberek voltak, akik mindig a szegények, megszomorítottak, megalázottak és kiszolgáltatottak oldalán álltak, akárcsak mesterük, Kosztolányi Dezső, a részvét költője. Nagyon szerették a természetet, számtalan versük bizonyítja, hogy a természet minden jelensége, titokzatossága, szépsége és tragédiája erősen foglalkoztatta őket. Az állatok viselkedésében is a létezés örök törvényszerűségeit kutatták, az élet sokszínűségében gyönyörködtek. Úgy érezték, hogy ők egyszerre kiszolgáltatottak és függetlenek, ártatlanul vadak, öntörvényűek, és mégis ezer szállal, feloldhatatlanul kötődnek ahhoz, akit megszeretnek, sorsuk sokszor hasonlít az emberéhez.”

A sorozatnak ezt a kötetét is Orosz István grafikái illusztrálják, és 40 verset tartalmaz, talán nemcsak a macskabarátok örömére.