A teljesség felé című kötet Weöres Sándor prózában megírt létértelmezése. Szelleme tökéletesen összecseng az eckharti miszticizmus, a lőrinci gyakorlatias egyszerűség, illetve a hawkinsi elkötelezett nondualitás szellemével. A középkori német püspök beszédei, a XVII. században élt francia kármelita szerzetes levelezése és a kortárs amerikai pszichiáter spirituális tanításai után ezúttal az olvasó a magyar költő egészen sajátos, az előbbiekkel mégis szerves egységet alkotó életszemléletével ismerkedhet meg.

A könyv a szerző mesterének, az ősi kultúrákat jól ismerő Hamvas Bélának ajánlotta, és egyértelműen Hamvas hatását mutatja. A Teljesség felé-t Hamvas kritikáiban az útra lépett költő megnyilvánulásának, sőt „befejezett mesterműnek” ítéli. A mű, amelyet Weöres eredetileg Hamvas Béla tanításaként akart publikálni, magán viseli a mester életfilozófiáját, eszmerendszerét, és természetesen a szerző saját élettapasztalatának a tükre, amely a keleti filozófia és az európai hagyomány sajátos ötvözete.