Anthony de Mello, A csend szava című kötet szerzője, kétségkívül óriási humorérzékkel megáldott ember volt. Az is igaz, hogy meglátásai nem mindenben követték a szokványos katolikus elképzeléseket. Talán éppen ezért tudta emberek ezreit segíteni, vezetni imaéletükben és komoly lelki kérdésekben az egyház életének meglehetősen forrongó időszakában, a II. vatikáni zsinat után.

A jezsuita atya népszerűségének, művei sikerének titkát Anthony de Mello személyiségében, valamint elmélkedési és imamódszereinek eredetiségében fedezhetjük fel.

Ismerősei, barátai úgy jellemezték őt, mint aki „hatalommal beszélt”, ugyanakkor mélységesen alázatos ember. Lelki gyermekeitől nem kért vak engedelmességet, sőt, bátorította őket, hogy merjenek kérdezni, tabunak számító dolgokat megkérdőjelezni. Azonban az is tény, ismerték be tanítványai, hogy mindig rámutatott a lelki problémák gyökerére, és a megoldást is megmutatta nekik.

A csend szavában is megfigyelhető Mello elmélkedési és imamódszereinek eredetisége: a keresztény gyakorlatokat keleti formában ajánlja és mutatja be. Az ima olyan gyakorlat, melyet sokkal inkább a szívünkkel, mintsem a fejünkkel kell végeznünk, s amely benső beteljesedést és megelégedettséget hoz magával.

Az ilyen ima elfogadtatja velünk a valóságot, Isten valóságát. Ez az elfogadás ráadásul nemcsak kényszerű beletörődés, hanem hálás köszönet mindenért, mert minden Istentől, szeretetének túláradó bőségéből van.

Ha mást nem is tanulunk meg az egyperces bölcsességek Mesterétől, már ez is megérte. Mert akkor a minden korban – de különösen a mienkben – annyira szükséges türelem és jókedv tölti be szívünket.

Mindez Török Péter, a könyv fordítójának előszavában olvasható.