A tudattalan fogalma

Freudtól származik. Jung ebből kiindulva hozta létre a kollektív tudattalan fogalmát, amely a személyes tudattalannál mélyebb réteg, és amely nem személyes tapasztalataink eredménye, hanem velünk született. Ahogy C. G. Jung: A kollektív tudattalan archetípusairól című, 1934-ben írt tanulmányában meghatározta, „nem individuális, hanem általános természetű, vagyis az egyéni lélekkel szemben olyan tartalmakat és magatartásmódokat rejt magában, …melyek az összes individuumnál ugyanazok.”

Az archetípus ősképet jelent,

etimológiai alkotóelemei pedig az arché (kezdet) és a typos (típus) szavak. Az archetípusok olyan képek, amelyek nem egyéniek, hanem az agyszerkezettel öröklődnek, és a lélek mélyén rejtőző közös emberi ösztönök mintáit hozzák létre. Ezek az ősképek a népek történelmében, irodalmában, művészetében mítoszokként, mesékként bukkanak fel, de minden egyénben is megtalálhatók. Az emberiség évezredekre visszanyúló hagyományait, mitológiáját és az ókori filozófusok műveit ismerve megpróbálhatjuk értelmezni az ismétlődő álmainkban, fantáziáinkban felszínre bukkanó ősképeket, amelyek cselekvő személyiségként jelenhetnek meg.

Ha az egyén nincs tudatában az archetípusoknak,

akkor hatásuk akár ártalmas is lehet. A filmélet, a reklámlélektan és a média hatékonyan alkalmazza a pszichológia alapvetéseit, és saját céljaira felhasználja ezeket a nem tudatosult, de a kollektív tudattalanban létező archetípusokat.

Érthető tehát, hogy a rációra épített világunkban miért kap fontos helyet a tudatkutatás, valamint a tudat mélyebb rétegeinek feltárása: általuk gyarapíthatjuk önismeretünket, amely napjainkban lelki önvédelmünk egyetlen esélye.