Nem a boldogság, és nem a siker

egyensúly

Az egyensúly és a megelégedettség ott kezdődik, amikor rájövök, hogy az én boldogságom egyáltalán nem kiemelt fontosságú a világban. Az életem értelmének az elsődleges mérői nem a teljesítményem, a birtoklásaim, és nem is az, hogy „éppen hol tartok”. Mert ezeket bármikor elveszíthetem, vagy legalábbis a javarészüket. Jön egy világjárvány, és elveszítem az állásomat. Tíz év után egyik napról a másikra megcsal és otthagy a férjem. A kérdés az, hogy ilyenkor mi az, ami marad? Amikor „mindent elveszítek”, mi az, ami mégis ott van, és nem elveszíthető?