Az ősök nagy csarnoka című gyűjteményben Hamvas Béla a keleti és nyugati hagyomány legfontosabb írásait, szent könyveit gyűjtötte össze, mely munkája 1940-től kezdődően egészen élete végéig tartott. Az emberi kultúra különböző tradícióinak egy-egy kiemelkedő szövegét lefordította, kommentárokkal és tanulmányokkal egészített ki, és ezáltal lehetővé tette azok szellemiségének szélesebb perspektívából történő megértését.

Az ősök nagy csarnokat IV. kötetében Hamvas Béla

• közép-amerika őslakosainak tradíciójába,
• a spanyol magánymisztika rejtelmeibe, valamint
• az Alkímia emberi képességek számára utat nyitó módszerébe nyújt bepillantást.

A kötet legterjedelmesebb részét

• Jacob Böhme (1575-1624) sziléziai misztikus bemutatása képezi, akinek tanai közeli rokonságot mutatnak a hindu, kínai, egyiptomi, orfikus, héber szent könyvekkel, miközben Hamvas szerint ő az egyetlen európai gondolkozó, „akinek a kezdet és a vég az Evangéliumban van”. A világirodalom legnehezebb szerzőjének nevezett Böhménél a morális, a pszichológiai, a fizikai és a spirituális valóság elválaszthatatlan egységet képez. Az olvasó megismerkedhet Böhme A lélekről szóló negyven kérdés című művének teljes szövegével Hamvas Béla fordításában, valamint Hamvas ehhez fűzött magyarázataival.
• A tao virágai: Csuang-ce című tanulmányban Hamvas Béla elmagyarázza, miért nehéz a mai embernek megértenie a tao titkát, amelyet Lao-ce és Csuang-ce tanításaival példáz.
• Az Eksztázis című zárótanulmány különféle spirituális utak hagyományos eksztatikus technikáinak a legtisztább összefoglalója.