Descriere

Részletek az Erő kontra erő című könyvből:

Világunk hagyományosan azt feltételezi, hogy a problémák megoldásakor az ismertből (a kérdésből vagy a körülményekből) kiindulva, meghatározott lépésekben, logikus rendben és szigorú időrendben kell haladni az ismeretlen (a válasz) felé. A nemlineáris dinamika ezzel szemben éppen ellentétes irányban halad: az ismeretlentől (a kérdés nem determinisztikus adataitól) az ismert (a válasz!) felé. A nemlineáris más ok-okozati paradigmában működik. A problémát meghatározás és hozzáférés kérdésének tekinti, nem pedig logikai sorrendnek (mint amikor differenciálegyenletek segítségével oldunk meg egy feladatot).

Az Erő kontra erő szerint az ember időtlen idők óta próbál értelmet találni az emberi viselkedés rendkívüli összetettségében és gyakori kiszámíthatatlanságában. Számos rendszert alkottak azzal a céllal, hogy az érthetetlent érthetővé tegyék. Az „érthetőség” alatt általában azt értették, hogy az adott dolgot lineáris kifejezésekkel lehessen meghatározni, vagyis logikus és ésszerű legyen. Csakhogy az élet folyamata – és ezáltal az élményé is – organikus, azaz eleve nem lineáris. Ez az ember elkerülhetetlen intellektuális frusztrációjának forrása.

…az agy egyfajta vevőkészülékként fogja az elme energiamintázatait, a tudat gondolat formájában való kifejeződéseit. Csupán az ego hiúsága miatt tartjuk gondolatainkat sajátunknak. A kiemelkedő zsenik a jelentős előrelépéseiket általában az össztudat azon alapjának tulajdonítják, amelyet hagyományosan istenségnek neveznek – tudjuk meg az Erő kontra erőből.

A tudat tartalmával való kizárólagos azonosulás magyarázza a korlátozott én-élményt. Ezzel szemben, ha magával a tudattal azonosulunk, akkor tudjuk, hogy a tényleges én korlátlan. Ha sikerült túljutni az efféle, körülhatárolt identitásokon, hogy az én-érzés magával a tudattal azonosuljon, akkor „megvilágosodottakká” válunk.

A tiszta tudat élményének egyik jellemzője az időtlenség észlelése (vagy az észlelés időtlensége).

A tudatot minden formán és időn felül álló valamiként tapasztaljuk meg, s mindenütt egyformán jelenvalóként látjuk. „Létezés”-ként írjuk le, s olyasminek, ami VAN. A spirituális irodalomban az ÉN VAGYOK élményeként is szerepel. A tudat nem ismeri fel az elkülönülést, ami az észlelés korlátozottsága. A megvilágosodott állapot egyfajta „egység”, ahol nincs részekre különülés. A részekre különülő megosztottság csak helyhez között észleléskor jelentkezik, s csupán a nézőpontból fakadó véletlen.

A tudat élményét ő [William James, az amerikai pszichológia nagy alakja, 1842-1910] így jellemezte: ritka, egyedi, szavakkal le nem írható és „elmén túli”; a TUDÁS gondolatmentes állapota, teljes, mindent magában foglaló, szükséglet és akarat nélküli, az egyéni, személyes én megtapasztalásának korlátjain túl levő.

Informații suplimentare