Dr. David R. Hawkins tanítási módszerként alkalmazza a humort, ugyanakkor spirituális útként és életmódként is ajánlja. A szeretet egy fajta kifejeződésének tekinti. „Senki sem gondol a humorra spirituális gyakorlatként. Számomra viszont egyike a legerőteljesebbeknek. A narcisztikus ego semmit sem gyűlöl jobban, mint ha kikacagják” – hangzik el Hawkins doktor egyik előadásában.

Közismert dolog, hogy a kötődés szenvedésünk egyik fő forrása, a humor pedig segít abban, hogy átértékeljük az élet dolgait, és hogy kevésbé ragaszkodjunk ezekhez. A humor együttérzővé tesz az emberi lét gyarlóságaival szemben. „Ha túl komolyan vesszük önmagunkat, lehet, hogy nagyon eltelünk magunkkal, de ha látjuk, hogy milyen tökfilkók vagyunk, akkor nevetnünk kell, és minden rendben lesz.” A vidám természet azért fejlődik ki, mert nem azonosulunk a dolgokkal. Minél fejlettebb a spiritualitás, annál fejlettebb a humorérzék, mert minden nevetségessé, komikussá és abszurddá válik. „Ha önmagunkon nevetünk, vagy segítünk másoknak abban, hogy önmagukon nevessenek, enyhítjük a konfliktust és a stresszt. A humor gyógyít és felszabadít. Csökkenti a félelmet, a haragot, a neheztelést. A tévedések segítenek abban, hogy alázatosak és ezáltal taníthatók maradjunk” – írja Hawkins az Isten jelenlétének felfedezése című könyvben. Paradox módon a humor valójában nagyon is komoly megközelítése a spirituális konfliktusoknak és dilemmáknak, gyakran sokkal hatékonyabb egy elcsépelt lelkifröccsnél.

Klinikailag összefüggésbe hozható az egészség javulásával, sőt a hosszú élettel is. Olyan kimondatlan tévhitek leleplezésével küzdi le a negatívat, amelyek másként megközlíthetetlenek lennének. A humor felfedi az emberi psziché elfojtott aspektusait, miáltal ezek azonosíthatóvá és könnyebben elfogadhatóvá, birtokolhatóvá válnak. Emberi gyarlóságaink miatt nem kell védekező álláspontra helyezkednünk, ha beismerjük, elfogadjuk és magunkénak tekintjük ezeket. Csökkenti a belső fájdalmat, a szégyenérzetet és a bűntudatot, miáltal kellemesebb alternatívákra derít fényt. A humor az érzelmi, lelki és spirituális sivárság, valamint az ebből következő kicsinyesség, középszerűség és népszerűtlenség ellenszere. Példája azon terápiás/spirituális technikáknak, amelyek belső szabadsághoz, őszinteséghez és felszabaduláshoz vezetnek.

A humor hátsó szándéka valójában nagyon is komoly. Elkötelezett célja, hogy megszabadítson az illúzióktól, félelmektől, gyűlölettől és bűntudattól, eltávolítva a szeretet útjába álló akadályokat. A valódi spirituális tudatosság a lényeg felismeréséből fakad. A tudatszint-emelkedés az elfogadás, megbocsátás, az ítélkezésről való lemondás, alázat és feltétel nélküli szeretet révén jön létre. Ehhez nyújt segítséget az a kontemplatív magatartás, amely az előbbi spirituális alapigazságok életbe ültetését célozza. Ezt mindenkivel szemben (beleértve önmagunkat is) és minden helyzetben alkalmazva válik az életünk imává. Mi magunk pedig így válhatunk megértővé, elfogadóvá, alázatossá, azzá, aki az élet minden formáját tiszteli és nem ítélkezik. A tudatfejlődés útján egy bizonyos szinten a humor, a jókedv, a vidámság „melléktermékként” jelenik meg. Ugyanilyen melléktermék a jó egészségi állapot, a hosszú életkor, a csodával határos gyógyulás, a világi siker stb.

Aztán eljön az idő, amikor látni kezdjük, hogy mit gondolnak, mit hisznek az emberek, és látjuk, mi a valóság. Így jövünk rá, hogy a világ tulajdonképpen egy vég nélküli vicc. Ezért ajánlja Hawkins doktor – Assisi Szent Ferencet idézve –, hogy „úgy viseld ezt a világot, mint könnyű ruhát”.