Jung érdeklődése az évek során lassan elfordult a pszichiátriától, s a pszichoanalízisen és a tipológián át haladva az archetípusok elméleténél, majd végül a vallási motívumok lélektanánál állapodott meg. A sorozatban megjelent kötetek keletkezésük ideje vagy tartalmuk alapján élő szövedéket alkotnak, tehát nem elég egyetlen kötetet elolvasnunk, ha alaposan meg szeretnénk ismerni, mit gondolt Jung egy-egy témáról.

1907-1912 között, amikor még Jung is pszichoanalitikus volt, szoros kapcsolatban állt Freuddal.

Jelen kötet első nyolc fejezete a pszichoanalízis két nagy személyisége közötti szoros együttműködéséről számol be; a IX-XIII. fejezet pedig a jungi kritika lényeges elemeit tartalmazza, amelyek később a nyílt szakításhoz vezettek.

A XIV-XVI. fejezet azt hangsúlyozza nagyon erőteljesen, hogy a lélektani elméletekből nem hagyható ki a kutató világnézete és személyisége, sőt ezeket az elméletek lényeges alkotórészeinek kell tekintenünk.