Szent Ágoston: A boldog életről, A szabad akaratról a negyedik évszázadban született írások, megfontolt „intellektuális vallásosságuk” és retorikai kidolgozottságuk azonban a mai kor olvasóját is magával ragadja, legyen az akár hívő keresztény, akár intellektuális ateista.

A boldog életről, A szabad akaratról című művekből egy olyan ágostoni boldogságfogalom bontakozik ki, amely a mai ember számára is kapaszkodó, támasz, útmutató. Íme, egy erre vonatkozó részlet:

„»Szerintetek az boldog, aki nem birtokolja azt, amit akar?« Tagadóan válaszoltak. »Hogy is van ez? Mindenki boldog, aki birtokolja azt, amit akar?« Erre anyám így szólt: »Ha jó az, amit bírni akar, akkor boldog, ha azonban rossz dolgot akar birtokolni, még akkor is szerencsétlen, ha tulajdonában van.« Boldogan rámosolyogtam: »Anyám, a filozófia fellegvárát hódítottad meg! Mert kétségkívül csupán a szavak hiányoztak hozzá, hogy ugyanúgy fejezd ki magad, mint Tullius. A Hortensius-ban, a filozófia dicséretéről és védelméről írott könyvben ugyanis ezt írja: ’Íme, ezt állítják azok, akik bár nem filozófusok, mégis serények a vitatkozásra: mindenki boldog, aki úgy él, ahogy akar.’ Ez természetesen hamis állítás. Mert valamilyen meg nem engedett dologra vágyni, az maga a legnagyobb szerencsétlenség. Kisebb boldogtalanság, ha nem kapod meg azt, amit akarsz, mint ha olyat akarsz megkapni, amit nem szabad. A visszás akarat több rosszat hoz magával, mint amennyi jót a szerencse.«”

A boldog életről, A szabad akaratról című írásokban egészen újszerű megvilágításba kerül az akarat és a szabadság szerepe és mibenléte is. Például így: „bárki, aki helyesen és becsületesen akar élni, és ezt az akaratát a mulandó javaknál jobban akarja, oly nagy dolgokat oly könnyedén ér el, hogy számára az akarat már akarata beteljesedését is jelenti”. Szent Ágoston boldognak is csak azt tartja, „aki szereti saját jóakaratát, és hozzá képest mindazt az úgynevezett jót megveti, ami akaratunk ellenére elveszíthető”.