Srí Niszargadatta Mahárádzs:
Én Az vagyok

Részletek Niszargadatta Mahárádzs legnépszerűbb, Én Az vagyok című könyvéből:

K: Mondj valami olyasmit, ami segítségemre lehet.

M: Te tudod legjobban, mire van szükséged.

K: Nyugtalan vagyok. Hogy érhetem el a békét?

M: Miért van szükséged békére?

K: Hogy boldog legyek.

M: Most nem vagy boldog?

K: Nem, nem vagyok.

M: Mi tesz boldogtalanná?

K: Amim van, azt nem akarom, és azt akarom, amim nincs.

M: Miért nem fordítod meg: akard azt, amid van, és ne érdekeljen az, amid nincs. (Én Az vagyok, 35. oldal)

K: A kérdésem: Hogyan keressem az utat a saját lényemhez?

M: Hagyj fel minden kérdéssel, egy kivételével: „Ki vagyok én?” Végtére is az egyetlen tény, amelyben biztos vagy, az, hogy vagy. A „vagyok” bizonyos. Az „ez vagyok” nem az. Igyekezz felfedezni, hogy mi vagy valójában.

K: Semmi mást sem tettem az utóbbi hatvan évben.

M: Mi baj a törekvéssel? Miért vársz el eredményeket? Maga a törekvés a valódi természeted.

K: A törekvés fájdalmas.

M: Te teszed azzá, az eredmények hajszolásával. Törekedj anélkül, hogy keresnél, küzdj anélkül, hogy sóvárognál!

K: Miért teremtett engem Isten olyannak, amilyen vagyok?

M: Melyik Istenről beszélsz? Mi az Isten? Vajon nem Ő maga a fény, amely által kérdezel? A „vagyok” maga Isten. A keresés maga Isten. A keresés során felfedezed, hogy te sem a test, sem az elme nem vagy, és a benned lévő önszeretet a mindenkiben benne lévő énre irányul. A kettő egy. A benned lévő tudatosság és a bennem lévő tudatosság – mely kettőnek látszik, bár valójában egy – keresi az egységet, és ez a szeretet. (85-86. oldal)

Ilyen, és ehhez hasonló párbeszédek formájában adja át Niszargadatta Mahárádzs az őt kérdező Keresőnek, és egyben olvasójának a nonduális tanítások legjavát teljesen érthetően, egyszerűen fogalmazva.