C.G. Jung:
Mandala – Képek a tudattalanból

C.G. Jung Mandala – Képek a tudattalanból című könyve az emberi psziché megismerésében, az önismeretben, a belső rendteremtésben segít. Előszavában így ír a szerzőről Bodrog Miklós evangélikus lelkész és pszichológus:

„Ha valakire, akkor Carl Gustav Jungra illik legjobban a lélekbúvár kifejezés. Alighanem ő merült eddig a legmélyebbre az emberi psziché rejtelmeiben, ahonnan nem akármilyen igazgyöngyöket hozott fel: nagy értékű fölfedezéseket és sokatmondó gyógyászati eredményeket. Készséggel tanult a zseniális Freudtól, de szétfeszítette a pszichoanalízis mesterének helyenként dogmaszerűen merev tanrendszerét, látásmódját. Jung, mondhatni, fegyelmezett forradalmár volt, empirikus szemlélettel, s ugyanakkor hatalmas intuitív képességgel, amelynek megsejtéseit csak akkor tette közzé, ha azokat a gyakorlat igazolta. Korának „iskolás” lélektana persze így is hökkent ellenérzéssel fogadta, akárcsak más irányzatok. Szemükben ő volt a botránkozás köve, vagy egészen más képpel élve „a rút kiskacsa”, akiben nem kívánták felismerni a hattyút. Egyre többen akadtak azonban olyanok, akik nemcsak „fantáziát” láttak a jungi alkotásokban, de saját belső problémáikban érezték találva magukat, illetve gyógyászként vették hasznát praxisukban.”

Tartalom:

C.G. Jung Mandala – Képek a tudattalanból című könyve három fejezetből áll, melyek közül érdemes az utolsó, legrövidebb és legkönnyebben érthető fejezet olvasásával kezdenünk (Mandalák), majd hasonló meggondolásból a második fejezettel folytatnunk (A mandala szimbolikájáról), végül pedig az első fejezettel befejeznünk (Az individuációs folyamat empíriájához) a könyv tanulmányozását, mivel ez utóbbi főként a tudományos ismeretekkel rendelkező szakembereknek szól.