Bhagavad gítá
A Magasztos szózata

A Bhagavad-gíta magyar jelentése: A magasztos szózata. Ez a szanszkrit filozófiai költemény a hinduk egyik legszentebb könyve. Jelentősége körükben ahhoz hasonló, mint a keresztény vallás keretében az Újszövetség. Filozófiai mélységeit nemcsak Keleten tartják nagyra, hanem számos nyugati gondolkodó is méltatta, köztük Carl Gustav Jung, Albert Einstein, Ralph Waldo Emerson és Aldous Huxley.

A Bhagavad-gíta keretelbeszélésében a Pándavák hadvezére, Ardzsuna tanácsot kér Krisna hercegtől, Visnu isten földi megnyilvánulásától, hogy szabad-e testvérharcba bocsátkoznia. Krisna a következő képpen tanítja Ardzsunát arra, hogy miként érhető el az Igaz Tudás Végső Teljessége:

„Halljad mostan, derék Ardzsun, hogyan éri el az ember,

aki ily tökélyre jutott, a Tökély fő mintaképét,

a Brahmant, az igaz Tudás ama Végső Teljességét:

Minden kételytől megtisztult értelemmel felruházva,

szilárd erővel leküzdve testét és az érzékeket,

lemondva az érző hangról s egyéb érzéki dolgokról,

elfordulva végleg minden borzalomtól, ellenszenvtől,

zavartalan, csöndes, békés helyet keresve magának,

kevés étekkel beérve, tettben, szóban, gondolatban

uralkodva magán mindig, elmélkedő szemléletben

elmerülve, szenvedélyek rabságától mentesülten

önösséget, büszkeséget, véges világi hatalmat,

örömet és indulatot, tulajdont is megtagadva,

semmiről sem mondva: „enyém”, belső nyugalomra lelve

– aki mindezt elérte már, alkalmas a Brahman-létre!”