Részletek a könyvből
- Mit jelent megvilágosultnak lenni?
- Látni.
- Mit?
- A siker sekélyességét, a teljesítmény ürességét, az emberi törekvés semmisségét.
- A tanítvány meghökkent:
- De ez pesszimizmus és kétségbeesés.
- Nem. Ez egy feneketlen völgy felett sikló sas izgatottsága és szabadsága.
A Mester egyszer két társasági hölgyről mesélt. Az egyik ezt mondta a másiknak:
- A napokban találkoztam a férjeddel. Istenem, milyen briliáns ember! Biztosan mindent tud.
- Ne légy hülye! – mondta a másik. – Semmit sem sejt.
A Mester így folytatta:
- A tudós hasonló ehhez: valaki, aki mindent tud a valóságról, amit csak tudni lehet róla, de a létezését még csak nem is sejti.
Az emberek boldogtalanságának az a fő oka, hogy szenvedéseikből valami perverz gyönyört merítenek – mondta a Mester.
Elmesélte, hogyan utazott egy éjjel vonaton a hálókocsi felső ágyán. Nem tudott elaludni, mert az alsó ágyon egy nő állandóan így sóhajtozott:
- Milyen szomjas vagyok… Istenem, milyen szomjas vagyok!
Mivel siránkozása nem csitult, a Mester végül fogta magát, lemászott a létrán, végig ment a vonaton, pedig a folyosók nagyon szelesek voltak. Megtöltött két nagy papír poharat vízzel, visszatért, és odanyújtotta a gyötrődő nőnek:
- Asszonyom, tessék! Egy kis víz.
- Az Isten áldja meg, Uram! Nagyon köszönöm.
A Mester visszamászott ágyába, kényelmesen elhelyezkedett, s már éppen az áldott elalvás határán volt, amikor alulról újra felhangzott a siránkozás.
- Ó, milyen szomjas voltam… Istenem, milyen szomjas voltam!