Anthony de Mello:
Abszurd egypercesek

Anthony de Mello, a kiváló író, jezsuita szerzetes, hosszabb-rövidebb gondolatokat, történeteket, tanításokat ad közre könyveiben, melyeket lassan, apránként kell olvasni, ízlelgetni és elmélkedni rajtuk, mert a legegyszerűbb szavak mögött is kincset érő tanítások rejtőznek. Vallástól, kortól és nemtől függetlenül élvezetes olvasmány mindenki számára.

 A leírt történetekben a Mester nem egyetlen személy. Lehet ő hindu guru, zen roshi, taoista bölcs, zsidó rabbi, keresztény szerzetes vagy szúfi misztikus, Buddha vagy Jézus, Zarathusztra vagy Mohamed. Tanítása megtalálható az időszámításunk előtti hetedik században és az időszámításunk utáni huszadik században. Bölcsessége egyaránt megtalálható Keleten és Nyugaton. Számítanak-e egyáltalán a történelmi előzmények? A történelem, végül is, csak a megnyilvánulások leírása és nem a Valóság, a doktrínák feljegyzése és nem a Csendé.

A kötet történeteinek mindegyikét csak egy percbe kerül elolvasni.

A Mester nyelvezetét valószínűleg elképesztőnek, ingerlőnek, sőt egyenesen értelmetlennek fogod találni. Bizony, ez nem könnyű olvasmány. Nem azért íródott, hogy tanítson, hanem hogy Felébresszen. A lapok közt elrejtve – nem a nyomtatott szavakban, nem is a történetekben, hanem a könyv szellemében, hangulatában és a légkörében – ott van az a Bölcsesség, amelyet nem lehet emberi beszéddel közvetíteni.

Miközben a nyomtatott oldalakat olvasod és a Mester rejtélyes nyelvezetével küszködsz, lehet, hogy akaratlanul rábukkansz arra a Csendes Tanításra, ami ott bujkál a könyvben. Megvilágosodsz – és átalakulsz. A bölcsesség ezt jelenti: megváltozni a legkisebb erőfeszítés nélkül, átalakulni – akár hiszed, akár nem – pusztán a szavakon túli valóságra való ráébredéssel.

Ha olyan szerencsés vagy, hogy Felébredsz, akkor tudni fogod, hogy a legszebb nyelv az, amelyet nem beszélnek, a legtökéletesebb cselekedet az, amelyet nem tesznek, és a legjobb változás az, amely nem akarásból születik.