Amint azt a könyv előszava is leírja, a magyar közönség sajnos sokáig kimaradt abból az izgalmas polémiákkal kísért szellemi együttgondolkodásból, amit Jung munkássága váltott ki szerte a világon. E sokoldalú polihisztor művei ugyanis hosszú ideig ismeretlenek voltak a magyar ajkú olvasók számára. Ritkán, s jobbára kivonatos szöveggel jelent meg egy-egy munkája magyar nyelven.

Ennek ellenére Jung nálunk is hivatkozási alap lett: a hazai szellemi élet nagyjai, az orvosi szakma képviselői gyakran idéznek tőle, utalnak rá, használják az általa bevezetett terminológiát.

A neves svájci pszichiáter sorozatának jelen kötete kiválóan reprezentálja Jung széles körű érdeklődését, újszerű és friss szemléletét, amelyből indokolt eseten a kritikai él sem hiányzik. Állításait mindenkor megalapozott érvekkel támasztja alá, amiket páratlanul gazdag tudása is hitelesít.

A könyvben olvasható tanulmányok alanyai a különböző korok és mozgalmak legjelentősebb, úttörő elméleteket hozó alakjai közül valók: az orvos Paracelsus, a pszichoanalízis elméletét megalkotó Freud, a sinológus Richard Wilhelm, az irodalomtörténet egyik legkülönösebb és legrejtélyesebb remekét, az Ulyssest megalkotó Joyce és a festészetben addig szokatlan formai megoldásokat alkalmazó Picasso.

Két további írása foglalkozik a pszichológia és az irodalmi műalkotások kapcsolatával, amelyekből egyértelműen kiviláglik, hogy a kiemelkedő művek létrejöttének okait sokkal inkább az archetipikus struktúrákban, semmint a művészek személyes életében és pszichológiai elemzésében leljük meg.