Sunrjú Szuzuki:
Nincs mindig úgy

Idézet a könyvből:

„A legtöbben tudni akarjuk, hogy mi az én. Ez súlyos probléma.

…

A ti kultúrátok az én tökéletesítésének ideáján alapul.

…

Amikor zazent gyakoroltok, és tökéletesíteni próbáljátok magatokat, esetleg egy pszichológiaibb módon akarjátok megismerni magatokat. A pszichológia bizonyos oldalról megvilágítja az éneteket, de nem fogja pontosan megmondani nektek, hogy kik vagytok.

…

…ne próbáljatok olyan információkat keresni magatokról, amelyek az objektív igazságot tükrözik. Ezek információk. …a valódi én egészen más, mint bármiféle információ.

…

Amikor kiürítitek a tudatotokat, amikor mindent feladtok, és csak zazent gyakoroltok nyitott tudattal, akkor bármit is láttok, önmagatokkal találkoztok.

…

Tehát önmagad megértésének nem az a módja, hogy objektíven érted meg magad, vagy hogy különféle forrásokból információkat gyűjtesz.

…

Ha ragaszkodsz egy magad teremtette elgondoláshoz – mint például az én vagy az objektív valóság eszméjéhez –, akkor el fogsz veszni abban az objektív világban, amit a tudatoddal megteremtesz.

…

Gyakorlásunk másik oldala, hogy gondolkodunk és cselekszünk. Nem próbálunk olyanok lenni, mint egy kő. A mi gyakorlásunk a mindennapi élet. Ahelyett, hogy a gondolkodó tudat, a képzelet vagy az érzelmi tevékenység rabszolgáivá válnánk, mi csak gondolkodunk, a szó valódi értelmében. A gondolkodás valódi énünk felől jön hozzánk, amely mindent magába foglal. … Mivel nem ragaszkodunk semmilyen konkrét gondolkodásmódhoz, ezért számunkra nincs helyes út, és nincs helytelen út.”