Részletek a könyvből:
„Az élet lényege a beteljesülés felé haladó, folyamatos változás. A mai helyünk a világban holnapra már más lehet. Az életben meg kell tanulnunk alkalmazkodni ezekhez a különböző helyzetekhez, mert az is a fejlődésünk tervének a része. Miközben így teszünk, az én meghaladja eltakaró külső héja határait afelé, ami mélyen az állandó lélekelmében rejlik. Hogy fölemeljük az emberi elmét a kiábrándulás érzéseiből, ki kell tágítani a tudatosságunkat, miközben megbocsátjuk a saját hibáinkat. Mentális egészségünk szempontjából véleményem szerint létfontosságú, hogy nevetni tudjunk önmagunkon, és azokon az ostoba, kellemetlen helyzeteken, amelyekbe az út során belekerülünk. Az élet tele fan konfliktusokkal, és a küzdelem, a fájdalom és a boldogság, amit megtapasztalunk, mind okai annak, hogy itt vagyunk. Minden nap egy új kezdet.
…
A Földre jönni nagyjából olyan, mint otthonról egy külföldi országba utazni. Egyes dolgok ismerősnek tűnnek, mások azonban – amíg hozzájuk nem szokunk – igen furcsának. Különösen a könyörtelen körülmények. Az igazi otthonunkban abszolút béke, teljes elfogadás és tökéletes szeretet honol. Az otthonuktól elszakított lelkekként nem feltételezhetjük, hogy ezek a csodálatos dolgok mindig ott lesznek körülöttünk. A Földön meg kell tanulnunk megbirkózni az intoleranciával, a haraggal és a szomorúsággal, miközben az öröm és a szeretet után kutatunk. Az úton nem veszíthetjük el az integritásunkat, nem áldozhatjuk fel a jóságot a túlélés kedvéért, és nem viszonyulhatunk a körülöttünk élőkhöz sem felsőbb, sem alacsonyabb rendű lényekként. Tudjuk, hogy a tökéletlen világbeli létünk elősegíti, hogy értékelni tudjuk majd a tökéletesség igazi értelmét. Mielőtt elindulunk egy-egy új életbe, bátorságot és alázatot kérünk. Ahogy növekszik a tudatosságunk, úgy növekszik létezésünk minősége is. Ilyen a mi próbatételünk, s az a végzetünk, hogy kiálljuk a próbát.”