Sunrjú Szuzuki:
Zen szellem, a kezdő szellem

Leírás

A Zen szellem, a kezdő szellem című könyv tekinthető a Nincs mindig úgy első, bevezető kötetének. Hogy mire számíthat az olvasó? Egyszerű nyelven megfogalmazott tiszta, áttekinthető tanításokra, amelyek a gyakorlatban is alkalmazhatók.

Idézetek a Zen szellem, a kezdő szellem című könyvből:

„A kezdő tudatában nincs olyan gondolat, hogy „elértem valamit”.

Minden énközpontú gondolat korlátozza hatalmas tudatunkat. Ha nem gondolunk sem a sikerre, sem önmagunkra, igazi kezdők vagyunk. Akkor tényleg tanulhatunk valamit. A kezdő szelleme az együttérzés szelleme. Amikor tudatunk együtt érző, akkor határtalan. ... Ez a művészetek igazi titka is: mindig kezdőnek kell maradni.”

„Amikor zazent gyakorolsz, tudatot teljes nyugalmán belül vagy.

Nem érzel semmit. Csak ülsz. Ülésed nyugalma azonban bátorítani fog a mindennapi életben. Tehát a zen értékét a mindennapi életben fogod megtalálni, nem akkor, amikor ülsz. De ez nem jelenti azt, hogy el kellene hanyagolnod a zazent. Bár semmit sem érzel, amikor ülsz, ha nincs meg ez a zazen tapasztalatod, semmit sem találsz a hétköznapi életben, csak gyomokat, fákat vagy felhőket, és nem látod a holdat. Ezért van, hogy folyton panaszkodsz valami miatt. De a zen tanítvány számára a gyom, amely a legtöbb ember számára értéktelen, kincset jelent. Ezzel a hozzáállással bármit is csinálsz, az élet művészetté válik.”

„Amikor mondunk valamit, abban mindig benne van szubjektív szándékunk vagy helyzetünk.

Ezért a szó sohasem tökéletes. A kijelentésekben mindig jelen van valami torzulás. Mesterünk közlése révén mégis magát az objektív tényt, a végső tényt kell megértenünk. Végső tény alatt nem valami örök vagy állandó dolgot értünk, hanem a dolgokat úgy, ahogyan minden egyes pillanatban vannak. Ezt nevezhetjük „létezésnek” vagy „valóságnak” is.

„A kereszténység szerint a természet minden létezőjét Isten teremtette, adta nekünk.

Ez az adás tökéletes eszménye. De ha úgy véled, hogy az embert Isten teremtette, és hogy te valamiképp elkülönülsz Istentől, akkor azt fogod gondolni, hogy képes vagy valamit külön létrehozni, valamit, amit nem Ő adott. Például repülőgépeket, autópályákat építünk. Amikor aztán azt ismételgetjük, hogy „én csinálom, én csinálom, én csinálom”, aki a különböző dolgokat létrehozza – hamar megfeledkezünk Istenről. Ez az emberi kultúra veszélye. Valójában az adás a „nagy Énnel” való alkotás. Nem lehet alkotni és megtartani magunknak az, amit alkotunk, mert mindent Isten alkotott. Ezt nem szabad elfelejtenünk.”